Extra szüzesség, nagy becsapás - hamis olívaolajok a piacon

A világon hamisított olasz élelmiszerek között az olívaolaj élen jár, a külföldieket könnyű átejteni, a helyiket kevésbé. Sajnos sokan már a címkéjének bedőlnek, és így arra már semmi esélyük, hogy legalább az illatából vagy az ízéből felismerjék a pancsolt olívaolajat. Az olasz embereken elsősorban azért nehéz kifogni, mert többnyire van megbízható beszállítójuk. Az olaszok nagy része, főleg délen, nem nagyáruházakban veszi az olívaolajat, hanem vidékről hozza, illetve termelőktől veszi.

Például a firenzeiek toszkán olajat használnak és a szicíliaiak is a sajátjukat fogyasztják. Nem szoktak ismeretlen márkájú terméket kipróbálni, mindenkinek megvan a maga kedvence, és ha nem ismerik az üveget, megnézik, hol termett az olíva és hogy hol sajtolták. Árban is nagy különbségek vannak, Olaszországban a legolcsóbbat 3 euró körüli összegért adják literenként, a drágábbak 10-15 euróba is kerülhetnek, a luxus kiadásúakért pedig ennél is többet kell fizetni, akár 50 eurót.  

A helyiekkel szemben a külföldieket könnyű becsapni. Ha a hozzá nem értők azt látják az üvegen, hogy az olaj itáliai, extra szűz, hidegen sajtolt és még valami szép olasz neve is van a terméknek, rögtön azt hihetik, hogy valódi olasz árut találtak. Közben meg marokkói az olíva, spanyol a sajtolás és a kínai a címke. A világon hamisított olasz élelmiszerek között az olíva élen jár: például Új-Zélandtól, Alaszkáig árulják a pompeji olívaolajat, amiben egy csepp olasz olaj sincs.

Erről a témáról írt könyvet Tom Mueller amerikai újságíró, aki régóta cikkezett már az itáliai olívaolaj hamis mítoszáról. Az Extra szüzesség – A fenséges és botrányos olívaolaj világa című könyvében kijelentette, hogy az extra szűz jelző tulajdonképpen nem jelent semmit. Mueller részletesen bemutatja az olaszországi olajtermelést, beszélt szakértőkkel, minisztériumi illetékesekkel, termelőkkel, és megállapította, hogy a földközi-tengeri termelést az olívaolaj maffia uralja. Példákat is említ: sok hajó a törökországi kikötőkből mogyoróolajjal tele indul el és mire a dél-olaszországi Pugliába érnek addigra olívaolajjá „változik” a rakomány. A minőséget azonban nem olyan nehéz megállapítani, nem kell hozzá tanfolyamot végezni: sokat elárul az olaj szaga, az ára és az ha a címkén fel van tüntetve az eredete, valamint a szüret dátuma is. Mueller hozzáteszi, annak, hogy hidegen sajtolt semmi értelme, mivel az olajat soha sem sajtolják hidegen.

Európa és a világ második legnagyobb olívaolaj termelője Olaszország, évente 465 ezer tonnás mennyiséggel. Ennek kétharmada extra szűz, negyvenkét olasz olaj védett eredetű. A legnagyobb termelő Spanyolország, a harmadik Görögország, majd Franciaország és észak-afrikai államok következnek. Itáliában egymillió hektár föld van olívafával beültetve, a legtöbbet Pugliában, Calabriában és Szicíliában termelik, Toszkána csak a hetedik a régiók közül.

Az olaszok szerint Mueller könyve részben igaz, de az itáliaiakat ki akarja szorítani az amerikai piacról a spanyolok javára.

Forrás:  Kossuth Rádió, 180 perc | 2012. március 05. hétfő 21:59 |

Tennék egy kis kiigazítást, mint gyártó. A "hidegen sajtolt" kifejezést nemzetközi szabványok, és a Magyar Élelmiszerkönyv is használja. Egész pontosan azt jelenti, hogy az alapanyagot nem hevítik vagy pirítják a sajtoláskor. Az "extra szűz" gyártási módszernél az alapanyag hevítése megengedett, a "melegen sajtoláskor" pedig az alapanyag pirítása megengedett, mert így több olajat lehet kivonni az alapanyagból. A fenti cikk arra utalhatott, hogy a hidegen sajtolásnál is van valamennyi hőmérsélet-emelkedés, hiszen a sajtoláskor hő keletkezik a súrlódás miatt - ez fizika... Hidegen sajtoláskor a sajtoló fej kb 40 °C-ra melegszik fel, ezáltal a kisajtolt alapanyagban lévő vitaminok, ásványi anyagok legnagyobb része koncentráltan belekerül az étolajba. Ennek az eljárásnak ez a legnagyobb előnye. Semmilyen más gyártási módszerrel nem lehet ilyen töménységben kisajtolni a növény "lelkét", azaz a jótékony hatású összetevőket. Ez a legtermészetesebb kivonása az olajnak. Az olívaolajnál mindenképpen alkalmazni kell a magas hőmérsékletet, mert hidegen sajtolássan nagyon kevés olajat lehetne kinyerni belőle.  Tehát hidegen sajtolt olívaolaj nincs!!!

Az Agroline.hu oldal így ír a témáról:

"...a gyártók az antioxidánssal dúsított zsíros olajokkal hiába próbálkoznának a termelési költséget és a díjakat lecsökkenteni és úgy eladni, mintha az igazi olívaolaj lenne.

- Az extra-szűz már nem jelent semmit – összegezte Mueller. - Alacsonyabb minőségű olajat gyakran értékesítik extra-szűz címke alatt, annak ellenére is, hogy egyértelmű a meghatározás, hogy mi minősül "extra-szűz"-nek.

Extra-szűz már csak névlegesen létezik.

Gyakori a minőségi olívaolaj csökkentése, amit repceolajjal helyettesítenek, amely kémiailag annyira feldolgozott, hogy már észrevehetetlen az eltérés.
A szerző azt tanácsolta a fogyasztóknak, hogy a vásárolt olívaolajat magunkon kell kipróbálni. Azt javasolta, ha kétségünk támadna igénybe vehetjük a szagtesztet is: akkor jó, ha gyümölcskés az illata minden dohosság nélkül.

Ez a felfedezés talán figyelmeztetés az eladóknak is, és azoknak akik az olívaolajat használják a vaj egészséges alternatívájaként.

Tom Muellernek van néhány javaslata, hogy elkerüljük a hamis olívaolaj gyártók becsapását, de sajnos ezek is elkerülik az olcsó lehetőségeket. A szakértő szerint az olívaolajat drága előállítani, és így az olcsó árcédula lehet a jelen annak, hogy nem eredetivel van dolgunk. További szemfelnyitó tipp, hogy figyelmen kívül kell hagyni az olyan kifejezéseket, mint "hidegen sajtolt", hiszen az olívabogyókat magas hőnyomással kezelik. Ez óvatossá tesz minket a címkékkel kapcsolatban is, ami azt hirdeti, hogy a terméket Olaszországban gyártották. De ha látsz egy szüreti időpontot a címkén, akkor már nagy valószínűséggel szereztél egy újabb üveg hamisítatlan olívaolajat. "

Eddig a cikk. Még szerencse, hogy a hazai gyártású termékeknél nem kell figyelni ilyesmire. Ha a termelő hamisat gyárt, nem állnak vele szóba a környéken. A hazai termelő úgysem tudja távoli országokban "elpukkasztani" a hamis portékáját. A szemtől-szemben történő közvetlen eladásnál pedig nehéz lenne kimagyarázni a hamisított termékek árusítását. Ilyen egyszerű is lehet a minőségbiztosítás... A fenti cikk alapján Olaszországban ez már jól működik, hiszen ott leginkább hazai termelőtől várásolnak. Hazánkban pedig volt már nem egy riasztás a hamis napraforgóolajokkal kapcsolatban a kétesáruk.hu oldalon is - pl. bizonytalan eredetű külföldi étolajok. Ha a gyártó nincs feltűntetve a címkén, az már önmagában gyanús lehet.

A Kossuth Rádióban leadott rádió spot-ot meghallgathatja itt.